Döbrönte a Bakony nyugati oldalának völgyében található kis település. Nevezetessége a falu fölé magasodó domboldal tetején álló középkori várának maradványai, melynek nagy részét még a föld mélye rejti. Szarvaskő vára látható kőfalait a XXI. század elején restaurálták.

A mai Döbrönte valamint felette magasodó sziklaszirt az Árpád-korban a Csák nemzetség ősi birtokaként, az ugodi vár uradalmához tartozott. A birtokot előbb Tördemici Fehér Pál, majd 1330-ban a Szalók nembeli Himfyek szerezték meg.

A vár első épületeit Himfy Benedek építtette 1367-1374 között. A vár legkorábbi említése “Zarwaskw castrum”, azaz Szarvaskő Vára alakban maradt fenn, a Himfyek címerállatából, a szarvasból eredeztethetően. A Nagy Lajos király oldalán nagy ívű politikai valamint katonai karriert befutó Himfy Benedek bolgár bán, kora legjelentősebb hadvezére csak keveset tartózkodott a várban, így annak bővítésére is csak később, a XVI. században került sor.
A vár XV. századi története birtokperek valamint hatalmaskodások sokasága, emiatt joggal nevezhetjük a várat rablólovagok fészkének ebben az időben. Debrenthei Tamás odáig merészkedett, hogy 1464-ben kirabolta a pannonhalmi apátságot, amire Mátyás király teljes birtokvesztő ítélettel válaszolt. Bár 2 év után ismét a család kezén a vár, az 1480-as évek közepéig az anyagi gondok miatt háromszor is elzálogosítják a birtokot. Himfy Imre lányát, Himfy Orsolyát Essegvári Ferenc, a szomszédos Bánd várának ura vette feleségül, így a Himfy család 1502-ben bekövetkezett fiúági kihalása után a döbröntei birtok tulajdonosa Essegvári lett. Bár Himfy Imre építkezései is adatolhatók 1490-ből, 1496 körül tűzvész pusztít a várban.
Veszprém 1552-es eleste után a kor harcászati igényeinek megfelelően ágyúrondellával valamint új bejárattal bővítik. A török időkben a Nádasdy Tamás nádor vezette Győri Főkapitányág védelméhez járult hozzá, a védelmi vonal második vonalát erősítette, bár jelentősebb ütközetről nem tudunk falainál. Őrsége 5-6 lovas valamint 10-15 gyalogos. Az Essegváriak 1586-ban bekövetkezett fiúági kihalásával a vár régi szerepkörét (családi rezidencia, kincstár valamint okirattár) nem nyerte vissza. A teljes vár felhagyása valószínűleg a tizenöt éves háború idején, pontosabban 1594-1598 között, Pápa valamint Győr török uralma alatt következhetett be.

Épületei azóta romlanak valamint pusztulnak, a falu XVIII. századi német telepesei házaik építéséhez a köveket elhordták. Állagmegóvó munkák 1990-ben valamint 2001-ben zajlottak a várnál, de a teljes állagmegóvás még várat magára.