A ház
A lakóház építésének idejét nem tudhatjuk, de bizonyos, hogy az 1858-ban megrajzolt második katonai fölvételezésen már ház állott a telken. A homokmégyiek Buksi-tanyának emlegetik a házat, mivel az emlékezetben elérhető időben egy szegényebb sorsú juhász, Kisa (Buksi) Sándor tulajdona volt. A tanyához tartozó telek lényegesen nagyobb lehetett a jelenleginél, amit a környezet terepviszonyai egyértelműen bizonyítanak.
A ház átalakításának/visszaalakításának tervezője, a kivitelezés néprajzi szakértője, megépítője valamint a Tájház berendezője a ház tulajdonosa, Romsics Imre etnográfus, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója volt. A kivitelezést fia, ifjabb Romsics Imre segítette.

A tájház
A homokmégyi Tájház a XIX. század közepének házformáját valamint lakberendezését mutatja be. A kalocsai parasztok a jobbágyfölszabadítás után látványos népművészetet alakítottak ki, amelyet nemcsak ruházatukban, hanem lakáskultúrájukban is gyakran alkalmaztak. A Tájház gyönyörű kalocsai hímzésekkel, pingálással díszített. Megtalálhatók benne a kemencék, a padkák, a falfülkék valamint minden olyan régi eszköz, amely szükséges volt az akkori élethez.

A színek összedőltek ugyan, de a tanya megőrizte egy kisparaszti gazdaság üzemszervezetét – a három osztatú, hosszú házat istállóval, különálló pincével, disznóóllal, tyúkóllal valamint kúttal. Az udvart hatalmas diófa uralja, körben szilvafák, meggyfák valamint barackfák szegélyezik.

Az utca felőli szobát, az úgynevezett „elsőházat" a gyönyörűen formált, saját készítésű kemence uralja. A falak gerenda alatti sávjában a XIX. századi kalocsai pingálás jellegzetes motívumait látjuk, melyeket Romsics Lászlóné Kerekes Erzsébet népi iparművész, a Népművészet mestere pingált.
Az elsőház a XIX. század második felére jellemző, flóderozott bútorokkal lett berendezve. A mestergerenda alatt a porcelánokkal, üvegekkel, üvegpoharakkal, kegyszobrokkal díszített sublak áll. A szentsarokban sarokpad valamint asztal, rajtuk a kenyértartó kosár, lámpa valamint kancsó. Ezzel szemben, a kemence oldalán áll a magasra vetett ágy háziszőttes párnával, singlölt lepedővel, piros selyemmel díszített, singlölt dunyhával valamint vánkusokkal. A vetett ágyat habos, fehér ágyterítő takarja. Az ajtó mögötti fogasról szoknyák lógnak, alatta a vetetlen, napközben is használható ággyal. A bútorok között látható a megvetett bölcső, valamint az étel elhelyezésére, kicsiny mélyedéssel ellátott gyermekállóka. A kemence fölötti rúdon csizma, szoknya, valamint díszkendő. A fiókokban valamint a bútorok alatt a mindennapi élethez szükséges eszközök. A bútorokat ünnepi, hímzett textilek, a falakat szentképek díszítik. A vetett ágy alatt elhelyezett katonaládában a singlölt motívumok ütőfái találhatók meg. Az ablakban mécses, pamukoskosár valamint díszesen faragott borotvatartó.

A ház harmadik helyisége a pitvarból nyíló kamra. Az itt felépített kemence padkája számos eszköz – kosarak, mosófák – tárolóhelye. A hátsó fal mellé, a padkára valamint ágyszéklábra helyezett, lópokrócokkal letakart ágy a férfiak hálóhelye, nappali pihenője. A végfal előtti csántërra a káposztasavanyító lugzó mellé hordókat helyeztünk. Az ajtóval szembeni sarkot a „rejtök" zárja el az avatatlan személyektől, benne gabonászsákok, vékák, bödönök, s a fölülről alálógó disznóköltség. Körülötte dagasztóteknő, olajoskorsók, mozsarak, kikopott menyasszonyi láda a szövés eszközeivel, rajta kupujkák valamint orsók. A rejtök falán kisebb eszközök lógnak: csengő, harang, ustor, metszőkés, fokos, kobak, híbér stb. A mennyezetről lelógó rudakon zsákok, tésztászacskók, bogrács, mérleg, kóc, bábba összefogott fonal stb. A falakon lámpa, élesztőszárítókosár, káposztagyalu, lekvárkeverő, töltő, zsírkeverő, szappanfőző kanál stb. Az ágy valamint a padkák alja a kupujka, a morzsolószék, a kisszékek, a vasaló helye. A falfülkébe került kisebb eszközök mellé a billog. Az ablakban viharlámpák sorakoznak.