A büki római katolikus templom értékei javarészt az 1970-es években végzett restaurálási valamint régészeti feltáró munkálatok révén váltak ismertté. A kutatások alapján a ma látható épület alapjai a késő román korban épültek, ám vaskos falai egy feltehetően 12-13. századi kisebb templom maradványait is magukba rejtik. A századok során végzett átépítések következtében, sajnálatos módon számos középkori részlete semmisült meg, így a korai templom alaprajza sem rekonstruálható.

Az I. Szent Kelemen pápa valamint vértanú tiszteletét hirdető büki templom, ugyan berendezésének gazdagsága valamint díszítettsége tekintetében elmarad számos gondosan felékesített dunántúli társától, ugyanakkor építészeti szempontból mindenképpen kiemelendő a román kori falusi templomok között. “Építészeti részleteit gyakorlott kőfaragók készítették, akik a 13. századra jellemző stílusjegyeket jól ismerték. Ezeket nem másolták, hanem önálló elképzelés alapján alakították ki” – fogalmaz a régészeti feltárások vezetője.

Az építtető bizonyosan a tehetős, Büki nevezetű várjobbágy család lehetett, a templom építése – helyesebben átépítése vagy bővítése – pedig a tatárjárás után fellendülő építkezések idejére, vagyis a 13. század második negyedére tehető. A 20. századi, alapos régészeti feltárások derítettek fényt ugyanis arra, hogy egy kisebb, 12-13. századi templom alapjait is magába rejtik vaskos falai.