Ebben a házban született, 1926. szeptember 16-án Simon István Kossuth-díjas költő, publicista, műfordító, 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő, 1963 valamint 1971 között a Kortárs című irodalmi folyóirat főszerkesztője. Az alig 49 éves korában, 1975-ben elhunyt költőt – kívánságának megfelelően – szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Egykori szülőházát 1983-ban újították fel, valamint nyitották meg falai között az emlékkiállítást. 1990-ben a gazdasági épületet újították fel, ahol egy néprajzi kiállítás látható.

Az első szobában a fehérre meszelt falak között a kis- valamint középparaszti módban élő család 1930/40-es évekre jellemző lakáskultúráját mutatják be. A bútorok, a lakásdíszítő elemek valamint a szentelmények eredeti darabok, nagy részük a költő anyai nagyanyja, Simon Erzsébet valamint anyja, Mosner Gizella hozományaként kerültek a házba. A 19-20. század fordulóját idézik a paraszt-polgári bútorok, berendezési tárgyak valamint lakásdíszítő elemek, képviselve az ifjú költőt körülvevő tárgyi világot.

A konyhában az irodalomtörténeti kiállítás első része látható. A tárolókban kéziratok valamint egyéb dokumentumok azt a szűkebb valamint tágabb környezetet mutatják be, ahonnan a költő elindult valamint amely őt egész életén át végigkísérte. A kéziratok, jegyzetek valamint verspróbálkozások a költői-írói pálya kezdetét jelenítik meg. A tablókon látható fényképek a költő gyermek- valamint ifjúkorát elevenítik fel, a család, a szülőföld ihlető erejét érzékeltetik.

A hátsó szobában a kiállítás második része Simon István életútját a szülői ház elhagyásától pályafutásának csúcsáig mutatja be, kiemelve a költői-írói pálya, az irodalmi valamint közéleti munka főbb állomásait. A tárlókban a rövid, de termékeny élet eredményei: különféle dokumentumok (levelek, jegyzetfüzetek), kéziratok, a megbecsülés tárgyi bizonyítékai - kitüntetések valamint megjelent kötetek - idézik fel a költő életútját, melynek egyéni valamint közéleti mozzanatait a tablókon korabeli felvételek érzékeltetik.