Salgó vára, Salgótarján
Eredetileg a keret egy vastag fa ajtót foglalhatott magába. A ma látható, tetővel fedett falkoronák már a két világháború között épített kilátóból származnak.
Salgó vára ismertetése:
Salgótarjántól északkeletre, egy 625 m magas vulkáni kúpon találjuk Salgó várát. A név jelentése fénylő, ragyogó. A későromán világi építészet egyik legszebb példája
A salgói várat valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század elején építették.
A vár alapját egy 625 m magas sziklacsúcs adja, melyet zsákként egymáshoz préselődő bazaltoszlopok alkotnak. A keskeny sziklagerinc legmagasabb pontján épült a 7,5x9,5 m-es külső méretű, de közel 2 m-es falvastagságú, téglalap alaprajzú torony. Ehhez kapcsolódott kezdetektől fogva a keskeny, közel 30 m hosszú, íves alaprajzú, a sziklagerinc mentén körülfalazott várudvar.
Salgó azon ritka erősségek sorát bővíti, ahol feltételezhetően sosem állt egymagában a torony, a várudvarral mindig is szerves egységet alkotott. Ezt nem csupán keleti sarkainak jellegzetes lekerekített formája bizonyítja, hanem az is, hogy az északnyugati sarkon úgynevezett bekötőkövek állnak valamint jelzik a torony valamint a várfal egykorúságát.
Északi falában állt valamikor az az egyszerű csúcsíves, kőkeretes, keskeny várkapu, melynek ma pontos másolatán keresztül lehet belépni a felső várba (az omlásrétegben megtalált eredeti homokkő darabok nem voltak visszaépíthetőek egykori helyükbe, a küszöböt leszámítva). Eredetileg a keret egy vastag fa ajtót foglalhatott magába.
A ma látható, tetővel fedett falkoronák már a két világháború között épített kilátóból származnak. Az ásatást vezető régész, Feld István nem tudott biztos magyarázatot adni arra, hogy az udvar felőli, nyugati falban meglévő nagy áttörés egy korai ajtó helye volt-e, vagy egy késő-középkori utólagos átalakítás eredménye. A legtöbb hasonló toronynál a bejárat általában az első emeleten volt.
A legtöbbször börtönnek használt földszinti térbe gyakran csupán a gerendafödémbe vagy a boltozatba vágott nyíláson át lehetett bejutni. A legkorábbi bővítés a torony alatti vízgyűjtő ciszterna lehetett, mely az egyik legfontosabb eleme volt minden hegyi várnak. Nem csak szomjuk enyhítésére gyűjtötték a vizet, legfőbb szerepe a váratlanul fellobbanó tüzek eloltásában volt. Salgón, akár a többi várban a kövön kívül a legfőbb építőanyag a fa volt valamint a kiszáradt faszerkezet egy pillanat alatt lángra kaphatott valamint megfelelő mennyiségű víz, illetve jól megszervezett oltás nélkül órák alatt porig éghetett.
A salgói várat valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század elején építették.
A vár alapját egy 625 m magas sziklacsúcs adja, melyet zsákként egymáshoz préselődő bazaltoszlopok alkotnak. A keskeny sziklagerinc legmagasabb pontján épült a 7,5x9,5 m-es külső méretű, de közel 2 m-es falvastagságú, téglalap alaprajzú torony. Ehhez kapcsolódott kezdetektől fogva a keskeny, közel 30 m hosszú, íves alaprajzú, a sziklagerinc mentén körülfalazott várudvar.
Salgó azon ritka erősségek sorát bővíti, ahol feltételezhetően sosem állt egymagában a torony, a várudvarral mindig is szerves egységet alkotott. Ezt nem csupán keleti sarkainak jellegzetes lekerekített formája bizonyítja, hanem az is, hogy az északnyugati sarkon úgynevezett bekötőkövek állnak valamint jelzik a torony valamint a várfal egykorúságát.
Északi falában állt valamikor az az egyszerű csúcsíves, kőkeretes, keskeny várkapu, melynek ma pontos másolatán keresztül lehet belépni a felső várba (az omlásrétegben megtalált eredeti homokkő darabok nem voltak visszaépíthetőek egykori helyükbe, a küszöböt leszámítva). Eredetileg a keret egy vastag fa ajtót foglalhatott magába.
A ma látható, tetővel fedett falkoronák már a két világháború között épített kilátóból származnak. Az ásatást vezető régész, Feld István nem tudott biztos magyarázatot adni arra, hogy az udvar felőli, nyugati falban meglévő nagy áttörés egy korai ajtó helye volt-e, vagy egy késő-középkori utólagos átalakítás eredménye. A legtöbb hasonló toronynál a bejárat általában az első emeleten volt.
A legtöbbször börtönnek használt földszinti térbe gyakran csupán a gerendafödémbe vagy a boltozatba vágott nyíláson át lehetett bejutni. A legkorábbi bővítés a torony alatti vízgyűjtő ciszterna lehetett, mely az egyik legfontosabb eleme volt minden hegyi várnak. Nem csak szomjuk enyhítésére gyűjtötték a vizet, legfőbb szerepe a váratlanul fellobbanó tüzek eloltásában volt. Salgón, akár a többi várban a kövön kívül a legfőbb építőanyag a fa volt valamint a kiszáradt faszerkezet egy pillanat alatt lángra kaphatott valamint megfelelő mennyiségű víz, illetve jól megszervezett oltás nélkül órák alatt porig éghetett.
Forrás: A fenti információk a(z) Salgó vára fent található weboldláról kerültek kivonatolásra, melynek legutolsó frissítési ideje: 2023.03.23
Szerzői jogok »
Amennyiben Ön a fenti tartalom kapcsolattartója, kérjük látogasson el a(z) Salgó vára környéke.hu oldalára és kövesse az ott leírtakat.
