Nagykanizsa a Zalai-dombság területén fekszik, délebbi részei pedig a Zalaapáti-hát részét képezik. A megyei jogú város egykoron a magyar olajipar központja, régi kereskedőváros, jelentős közlekedési csomópont.

Nagykanizsa és környéke történetének kutatása több mint százéves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a magyar régészet egyik megalapítója múlt század végén az elsők között hívta fel a figyelmet a város történeti emlékeire.

A [1] a város legrégebbi háza 1705-1712. között épült a kanizsai vár tégláiból, a kanizsaiak hercegi várként emlegették. Az épület funkciója többször változott, jelenleg a [2] György Múzeum régészeti osztályának ad helyet, 

 A kanizsai vár a török időkben fontos végvár volt, később azonban a bécsi haditanács leromboltatta. Emlékét a [3] őrzi, amely előtt a vár híres kapitányának, a törökverő Thury Györgynek mellszobra látható. A város legjelentősebb műemléke a [4] mely nevét a rajta látható páncélos vitézről kapta, ez a vaskereskedés cégére volt.
Az Eötvös-téren áll az egykori történelmi Magyarországra emlékeztető [5] melyet Trianoni emlékműnek is neveznek. A város a [6] hosszúsági körön fekszik: az ezt megörökítő különleges emlékmű talapzatán olvasható még azon városok nevei, melyek szintén ezen a délkörön fekszenek.