Kazinczy Ferenc halála után háza, kertje pusztulásnak indult, megmentésére a Kazinczy- Alapítvány keretében gyűjtést szerveztek. Az író születésének centenáriuma alkalmából országszerte tartott megemlékezések ösztönözték erre az akadémiát. A lakóház megmentésére tett kezdeményezések nem jártak eredménnyel, így született a gondolat, hogy annak helyén díszes mauzóleumot emeljenek. Ybl Miklós 1862-ben készült tervét felhasználva, de azon jelentős módosításokat végezve Szkalnitzky Antal elgondolásai alapján 1873-ra épült fel a görög templomra emlékeztető emlékcsarnok.

E stílus alkalmazását egyrészt az épület rendeltetése, másrészt a klasszicista Kazinczy előtt való tisztelgés szándéka indokolta. Elöl a szélső pillérek szabadon állnak, a közöttük emelt két ion oszlop tartja az oromzatot, amelynek felirata: „Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor”. A timpanonok csúcsán valamint sarkain díszítéseket alkalmaztak. A belső téglalap alakú terem mennyezete egyetlen dongából áll, kazettáit csillagok díszítik. Ehhez felülről természetesen megvilágított, negyedgömbbel fedett apszis csatlakozik.

Az emlékcsarnok 1876 óta fogad látogatókat. Mai berendezése 1882-től fokozatosan alakult ki, az ereklyék összegyűjtésében Becske Bálintnak, az író lelkes unokájának vannak hervadhatatlan érdemei. Itt látható többek között Marsalkó János Kazinczy-mellszobra. 2000-2001-ben, a magyar állam millenniumának évében az emlékhelyet kívül valamint belül felújították.

A kiállítás szemléletes áttekintést ad a küzdelmes életpályáról, s több érdekes alkotást mutat be az életműből.