A jósvafői tájházat 1994-ben alapították a település lakosságának valamint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság támogatásával. A tájházat magába foglaló épületegyüttes - az un. Szakáll-porta - 1890-ben épült. A lakóház a vidékre jellemző egy szobasoros, nyeregtetős, oromfalas épület, udvara felől faoszlopos tornáccal. Melléképületei jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház, a nyári konyha, istálló, csűr valamint kocsi-szín valamint különböző ólak.

A főépület 4 helyiségét a faoszlopos tornác felől közelíthetjük meg. A két keskeny, lőrésszerű kis ablakkal közrefogott bejárat ajtón belépve a konyhába lépünk, amit korábban "pitar"-nak neveztek. A helyreállított rakott sparherden a század első felében használatos kék zománcozott, öntött-vas lábasokat, a névadó lábast valamint vas három-lábat láthatjuk. A sparherd mellett állnak a kenyérsütésre is használható kemence segédeszközei: a szénvonó vas, bevető lapát. A falon függ a gyúródeszka valamint a nyújtófa, előbbire egy díszkötényt (surc) kötöttek.

A tiszta szobába vezető ajtó mellett a dísztörülköző tartó, másik oldalon egy falba épített kis szekrény, a "kaszli". Az utóbbiban az elmúlt évszázadok jellegzetes világító-eszközeit valamint apró üvegtárgyait láthatjuk, köztük a Jósvafő feliratú szódásüveget. A bejárati ajtó másik oldalán a "vizes pad", az elengedhetetlen vödörrel valamint ivóvizes kannával. A konyha közepén asztal áll, mellette karos lóca. Ennek folytatásában a konyhai segédeszközöket rejtő polc (a stelázsi).

A tiszta szoba - amely a régi paraszti életben is az ünnepélyesség, a tisztaság jelképe volt - egyszerűségével ma is tiszteletet parancsol. A két homlokzati iker ablak közé akasztott, faragott keretű tükörből az egymás végébe állított, e tájra jellemző piros ágytakarókkal (u.n. olajos) fedett dupla ágy, a valószínűleg a századvégen Munkácson öntött, dúsan díszített öntöttvas kályha, a tornácra nyíló ablak mellé állított komód valamint szekrény, valamint a szoba közepén álló asztal képe tükröződik.

A konyhából nyíló másik szobában a háziipar kimeríthetetlen eszköztárából állítottak ki néhányat. Legtekintélyesebb darabja a szövőszék (un. szátyva), de megtalálhatók itt a len- valamint kenderfeldolgozás egyéb eszközei is, a gerebenek, tilolók, csőrlők, motollák, rokkák, guzsalyok, a különös alakú valamint nevű "halál", a függőleges tengelyű "baklevel". E szoba ékessége még a harmincas években készült vas kerekű, gyékény fonatú gyerekkocsi.

Az épület utolsó, szintén a tornácról megközelíthető negyedik helyiségét eredetileg kamrának használták. Ma ebben található a környék nagy barlangjait, ezek megismerésének történetét bemutató kiállítás. Rövid leírásokat valamint néhány fotót láthatunk a Baradla-, Béke-, Kossuth-, Vass Imre-, Meteor-, az esztramosi Rákóczi- valamint Földvári Aladár-barlangokról, valamint a Rejtek-zsombolyról. Ebben a helyiségben állította ki karszt-kisplasztika gyűjteményének egy részét a tájházat alapító valamint berendező Szablyár Péter. A függőleges barlangjárás technikáját a mennyezet gerendaközéből leereszkedő bábun (Pityu) tanulmányozhatjuk. Ugyanitt egy Magyarország kőzeteit, ásványait valamint ősmaradványait bemutató gyűjteményt, a barlangok térképezésének eszközeit bemutató kiállítást valamint a Baglyok-szakadéka zsomboly térmodelljét is tanulmányozhatjuk. Ízelítőt kaphatnak a rudabányai Bányászati Múzeum ásványgyűjteményéből is.

A lakóház mögötti kis beszögelésben a község tűzoltó fecskendőjét, valamint különböző típusú ólakat (disznó, baromfi, stb.) szemlélhetik meg.

Az udvart északról lezáró csűrben egy kis kamaraszínpadot alakítottak ki, de itt kapott helyet a kora-középkori vaskohászat helyi vonatkozásainak kiállítása, valamint méhkasok, egy kézi-szán valamint különböző szekér-alkatrészek. A színpad hátterében szelelők, ekék, boronák, felettük egy szekér valamint egy szán, valamint egy konkolyozó gép tanulmányozható.

Az istállóban a helyi ipar emlékei; a Czafik-féle kovácsműhely, Vostyár István cipész-műhelye valamint a település első szikvízgyártó berendezése, valamint számtalan eszköz: mázsák, disznópörzsölők, faköböző tolómérők, keretes fűrészek, bárdok valamint számtalan eszköz, használati tárgy. Itt állítottak emléket a település megszűnt általános iskolájának.