Szalafő legfiatalabb nevezetessége.

Az alapanyagul szolgáló kb. 8 méteres tölgyfára a Szala-patak partján találtak rá. A fának éppen hét ága van - annyi, ahány szere a településnek. Az Életfa kifaragása Milkovics Jenő baranyai fafaragó feladat volt.

Általánosságban az életfa olyan megfaragott ágasfa, amely törzsére, ágaira, ágvégeire a haza, történelmünk, a falu valamint népességének ismérveit, jellegzetességeit faragják fel.
A szalafői életfa nem azonos a régi korok kultikus életfáival. Ez az alkotás egy speciális motívumszobor, amelyet azért neveznek mégis életfának, mert a rá vésett jelek, alakok mind az életet, a gyarapodást szimbolizálják. A motívumok a múltból táplálkoznak, de egyben a mának valamint jövőnek, a további generációknak közvetít üzenetet.
 Az Életfa alján körbefutó hullámvonal valamint a stilizált halfigurák a Szala patakot szimbolizálják. Felette a tulipán a nőiességet, a pálmacsokor a férfiasságot jelképezi, s az ezekből nyíló virág a gyermeket, az életet. Az Életfán körbefutó növényi díszítőelemek, a tök, a szőlő, a makk a régió legjellemzőbb növényi élővilágát jeleníti meg. Az Életfán megjelenő Nap különlegessége, az erre a környékre jellemző, 8-as osztás. Szalafő címere a helyi hatalom szimbóluma.

A szereket jellemző ágvégeken különböző helyi szimbólumok, mint a szarv, a tulipán (termékenység), gyöngyszem, csákány-ásó valamint a vargányagomba jelennek meg. A fán kettő állatalak is megjelenik – a bölcsességet szimbolizáló fülesbagoly, valamint az európai jelentőségű lepkefaunára utaló pillangó. Az Őrséget, az őrző-védő szempár jeleníti meg.

Alapvetően az ÉLET, a fennmaradásba vetett hitet jelképezi ez az alkotás, valamint a magyar mintakincs megőrzését, népszerűsítését.