A 8. sz. főúton különös hidat ismerhetünk meg, a kőboltozat mindössze 2,3 m nyílású, de a hozzátartozó hatalmas kőfal lenyűgöző.

Veszprém megyei közutak történetében szerepel egy mondat, hogy a „duzzasztógátat ma XV. századinak tekinti a kutatás". Ebben a műben nyilván dr. Sági Károly, a könyv egyik szerzője írta ezt a mondatot, ő tette a régészeti topográfiában is a római eredetet megkérdőjelező megállapítást.

„Nem egészen hivatalosan" 1970-es években kisebb feltárást végzett a helyszínen, s páran meggyőződtek annak - legalábbis a gát alsó részének - római voltáról.

1998-ban készített első jelentésében közli a gát méreteit: hossza 190 m, legnagyobb magassága 5,2 m, a bántai homokkő kváderek magassága 0,45-0,70 m, hosszuk 1,3-1,8 m. Rögzítette azt a tényt, hogy egyes kövek nem eredeti helyükön vannak valamint 1 3 kőfaragójelet is feltüntetett a dokumentáción. Ennek alapján következtetésként ezt írta „A gát megépítését esetleg az Öskün a XV. században várkastélyt is birtokló Újlaki családnak tulajdoníthatjuk".

Az 1999 októberében készített második jelentés a 2,3 m nyílású boltozat felett végzett feltárásról számol be valamint egy épület felmaradványairól, melyek azonosításához a 19/20. század fordulóján készült fényképet is bemutat, s megemlítette, hogy egy római kori üvegedény nyaktöredéke is előkerült. E második jelentéshez egy kiegészítést írt még Rainer Pál. Az 1,6 m átmérőjű leeresztő áteresz, mely faragott kövekből áll, egyik kváderkövén primitíven faragott kis kígyót talált. Igyekezett habarcsmintát is venni, de feltehető, hogy habarcs nélkül épült ez az áteresz, a vett minta inkább föld, kavics volt.

Cholnoky Jenő több könyvében is egyértelműen római alkotásnak tartja a duzzasztógátat. Egyik művében többek között ezt írja „A Kikeri-tó duzzasztógátja pompás faragott kő építmény. Ha nem volna más emlékünk a rómaiak idejéből, ez az egy is eleget mond arról, hogy milyen nagyszerű civilizáció, milyen magas műveltség volt akkor Pannóniában.